Második fejezet

Cloé Swift tisztában volt azzal, milyen jó élete van. Nem csak otthon volt általában középpontban, hanem az iskolában is. Lassan tizenhét éve élt ezen a világon, de panasz még nem sok hagyhatta el a száját. Mint hozzászokott, mindig és mindenki azt leste, mire van szüksége. Egyetlen egy hely volt csupán, ahol kibújt önmagából és hosszú, loknis, barna haját lófarokba kötötte. Mégpedig a legelők, mikor hófehér paripája hátán kivágtatott a zöld mezőre teljesen megváltozott.