Huszadik fejezet - The End.

Olyan, mintha még csak most kezdtem volna el írni az elejét, és máris itt a vége :) Köszönöm, mindenkinek, aki végig olvasta és volt olyan kedves, hogy véleményt formált róla, a legvégéről annyit, hogy lehet kicsit elkapkodott lett, azért remélem, tetszik, néhol kicsit szappanos, de azért nem az a tipik ;). Jó olvasást ^^.

Tizenkilencedik fejezet

Szerelem, egy fél élet, egy gyerek, együtt töltött ünnepek, boldogság, nevetés és rengeteg hazugság. Wiliam nem tudta megemészteni, hogy az elmúlt tizenhét év átverés volt. Haragudott mindenkire, de leginkább magára, miért nem vette észre? Hogy lehetett ennyire vak? Együtt élt valakivel, akit a feleségének hitt, de igazából egy idegen volt. Nem tudta mi legyen a következő lépés. Bezárkózott, és gondolkodott, valamint gyászolt, hiszen az a nő, akibe sok-sok évvel ezelőtt beleszeretett meghalt, már régen és ő csak most tudta meg. Tulajdonképpen özvegy, és a felesége még a gyerek születése előtt meghalt. Még egyszer átfutott agyán ez a gondolatmenet és elnevette magát. Beletúrt őszes hajába és nevetett, igazi keserű kacaj volt, benne miden fájdalommal. Sírni nem tudott így kínjában kacagott.

Tizennyolcadik fejezet

1967

-          Kiveszünk egy hotelszobát – mondta hirtelen Juliet -, itt kezd hideg lenni.

-          Azzal mit oldunk meg?

-          Majd ott elmondom a tervem – felelte és felállt a padról.

-          Van egy terved?! – csillant fel Janice szeme.

-          Mindent a maga idejében. Gyere!

Tizenhetedik fejezet

Eredetileg úgy terveztem, hogy ebben a részben már kiderül minden, de..nem úgy jött össze. ;) Azért remélem tetszik ^^

Tizenhatodik fejezet

Tudom, hogy nagyon rövid lett, de 20 fejezetet akarok és az csak így jön ki, azért remélem tetszik ;).

Tizenötödik fejezet

Hejho! A többihez képest igen rövidke lett, és kusza, de ígérem a következőben már tisztázódnak a dolgok! ;) Remélem tetszeni fog! ^^.

Tizennegyedik fejezet

Cloé az információk birtokában egészen megzavarodott, pontosan nem tudta még, hogy fogja tálalni a kacifántos történetet, ami végre összeállt fejében. Az ügyvédtől kapott papírokat visszasüllyesztette a nagy borítékba.  A többi levelet, amiket egy bizonyos Matthew Forbes írt, összefogta és az iratokkal együtt eldugta az ágya alatti fa ládikába. Mivel egész éjjel virrasztott, az álmosság ólom súlyként nehezedett testére, gondolkodni már alig tudott, úgy érezte sűrű köd telepedett agyára, ledőlt az ágyra szemhéjai lecsukódtak a következő percben pedig mély álomba merült.